Hát már a Mikulás sem a régi....
Kedves Gyerekek!
Az idén nem látogatlak meg benneteket, nem mászom be a kéményen keresztül, nem bujkálok, hogy nehogy észrevegyetek amikor a mocskos és büdös csizmátokba belerejtem azokat a finom és drága csokikat, nem kérdezem meg, hogy jók voltatok-e, meg hogy mi a kedvenc versetek (kis köcsögök nem is tudjátok, hogy mi az a vers), nem próbálok a hitelesség kedvéért olyan sztorikkal előhozakodni amiket harapófogóval szedtem ki a szüleitekből, nem, nem és nem; öreg vagyok már bohócnak. Ne hebegjetek habogjatok, hogy kikeféltétek a csizmátokat, meg, hogy milyen qrvára vártatok, meg hogy egyáltalán nem direkt löktétek le azt az idős nénit a troliról. Nem érdekel az egész, tetű kis mászóka-rongálók, tele van a tököm azzal, hogy egy évig rám se csörögtök, ma, december 6-án pedig mind ott követelőztök a cipős szekrénynél. Hát kapjátok be... Mindegyik kérjen az anyjától egy százast és vegyen magának csokit a sarki éjjel-nappaliban. Egyébként a minap valaki azt mondta nekem, hogy 2011-ben nem divat a piros és igazság szerint egyáltalán nem szexis a szakáll és a nagy has. Hát jó, legyen.
Elmentem egy fitnesszklubba és a kezdeti problémák után (beszorult a bojtoscsizmám a szobabiciklibe és ráborultam a futógépre...) leadtam pár kilót, egész jó lett a közérzetem, leszámítva azt, hogy kiújult a müzliallergiám..
Elmentem pár új cuccot venni és a régi piros szettet elégettem. Szóval most frissen vagyok borotválva, szürke öltöny, fehér ing és nyakkendő van rajtam, autóval járok, eladtam a rénszarvasszánt. Rám se ismernétek. Pedig én vagyok a Mikulás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése